2012. május 6., vasárnap

Anyák napja


Mielőtt megbékéltem volna a hajhullásommal, gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként vívtam vele harcomat. Nehéz volt, de édesanyámnak talán még nehezebb. Sok más szülőhöz hasonlóan a csillagokat is lehozta volna, csakhogy egészséges lehessek és "normális" életet élhessek. A legjobbat akarta nekem, ezért éveken át elszántan kutatott orvosok, gyógy- és módszerek után, és vívta velem is harcait minden egyes új csodaszer kipróbálása érdekében.

Szinte semmit sem tudtunk a foltos hajhullásról, és bár a rokonságban volt már rá példa, az esetemben mindenkinél kitartóbbnak és makacsabbnak bizonyult. Én viszonylag korán beleuntam az orvosok, képzett és önjelölt gyógyítók találgatásaiba, édesanyám viszont a remény legapróbb szikrájába is két kézzel kapaszkodott. Amíg hagytam. A húszas éveimre ugyanis végképp elegem lett a sok bogyóból, cseppből, kencéből, és igyekeztem nem tudomást venni az akkorra már igencsak megszaporodott foltjaimról.

Ekkor már csak néha, egy-egy szenzációs újdonság borzolta a kedélyeket és a családi békét, amit édesanyám, velem ellentétben, mindenképpen érdemesnek talált egy próbára. Tehetetlenek és eszköztelenek voltunk a küzdelem során, ezért e csodaszereken keresztül érezhette úgy, hogy tesz valamit a gyógyulásom érdekében. Viszont sohasem láttam sírni emiatt. Csak akkor engedte meg magának évekkel később az elgyengülést előttem is, amikor sikerült teljesen elfogadnom a hajnélküliségemet.


Szülőként az lehet ebben a helyzetben a legnehezebb, hogy bármennyire is szeretné az ember, nem tudja a gyermekét a csalódástól és a fájdalomtól megóvni. Ezek viszont elengedhetetlen kellékei az életnek, alakítják, csiszolják a személyiségünket. Aki átküzdi magát a nehézségeken, megtapasztalhatja saját erejét, úgy, mint a bábjából megszülető pillangó. Védőhálóra és biztosítókötélre azonban mindenkinek szüksége van: megnyugtató, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül a küzdelmek során, és vannak, akikre mindig, minden körülmény között számíthatunk.

Ma már nem tragédiaként tekintek a hajhullásomra, hanem egy olyan kihívásként, amely megedzett, megerősített és rengeteg új élményt hozott az életembe. Nem egyik napról a másikra, hanem szép lassan átformálta, fejlesztette a gondolkodásmódomat, az önismeretemet és az emberekhez való viszonyomat.

Mivel tudom, hogy anyukám lelkes olvasóim egyike, ezúton szeretném neki és nagymamámnak is megköszönni, hogy e hosszú folyamat során ott álltak mögöttem.

Kép: Gustav Klimt - Anya és gyermeke

Néhány további szülőknek és szülőkhöz szóló bejegyzés ITT található.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Nincsenek megjegyzések: